És átjárja ó mind a kín velőscsontom, mócsingjaim. Már bánom e merész.

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbőgni restell, így adjam tudtára, Mester!